Amikor a szakember nemet mond – és amikor mások felelőtlenül igent

Miért életveszélyes rossz helyre menni reinkarnációs vagy mély önismereti utazásra?

A mély önismereti folyamatok – legyen szó regresszióról, reinkarnációs utazásról, traumafeltáró munkáról vagy bármilyen módosult tudatállapotos technikáról – nem játékok.
És nem is olyan szolgáltatások, ahol az a jó szakember, aki „mindenkinek mindent vállal”.

Egy ideje azonban azt tapasztalom, hogy ha én nemet mondok valakinek (mert nem alkalmas, mert nem javasolt a módszer, mert más irányba kellene mennie), akkor sokan továbbállnak valakihez, aki kérdés nélkül vállalja.
És itt kezdődik a probléma.

És pontosan itt szokott megtörténni a baj.

Miért mond néha nemet egy felelős szakember?

Mert tudja, hogy:

  • vannak pszichés ellenjavallatok,

  • nem mindenki alkalmas módosult tudatállapotra,

  • vannak olyan élethelyzetek, amikor ez veszélyes lehet,

  • bizonyos traumákat nem regresszióval kell megdolgozni,

  • nem biztos, hogy a kliens stabil érzelmileg,

  • túl intenzív lenne a folyamat,

  • vagy épp más módszer lenne hasznosabb.

A „nem” tehát nem elutasítás.
Hanem felelősség.
Védelem.
Szakmaiság.

Egy olyan jelzés, hogy most nem ez a jó irány, és a segítő nem hajlandó kockáztatni a kliens biztonságát.

Ezzel szemben mit csinálnak sokan?

Egyszerű: mindent vállalnak.

Kérdés nélkül.
Állapotfelmérés nélkül.
Háttérbeszélgetés nélkül.
Felelősségérzet nélkül.

Miért?
Mert pénz, mert ego, mert élményipar, mert „csak legyen minél több utaztatás”.

De a kliens ebből mit lát?
Azt, hogy „bezzeg ott igent mondtak, ott vállalták, ott mehetek”.
És máris ott van valaki, aki nem alkalmas módszerre ül rá, mert valaki más:

  • nem tudja, mit csinál,

  • vagy nem érdekli, mi történik a klienssel,

  • vagy egyszerűen nincs meg a szakmai háttere.

Mi történhet ilyenkor?

Ez a rész sajnos nagyon is valós tapasztalatokból táplálkozik. Sok olyan ember jött hozzám, akiket mások korlátlan felelőtlenséggel „utaztattak”:

  • beleragadtak egy élménybe és napokig rosszul voltak,

  • nem tudtak visszajönni a módosult állapotból megfelelően,

  • traumát idéztek fel felkészülés és stabilizálás nélkül,

  • pánikrohamot kaptak, és ott maradtak egyedül,

  • összezavarodtak, mert a vezető téves értelmezéseket adott,

  • elkezdtek félni, aludni sem tudtak,

  • hetekig mentálisan instabillá váltak,

  • nem kaptak utógondozást, mert a vezető már „továbblépett”.

És kihez futnak ilyenkor?
Természetesen ahhoz, aki eredetileg nemet mondott – vagy aki két nappal korábban megmondta, hogy ez a módszer neki nem való.

És igen, ilyenkor nekem kell a darabokat összeszedni, a károkat csillapítani, stabilizálni, helyrehozni – ami sokszor több idő, energia és figyelem, mint maga a regresszió lett volna.

De ezt a felelősséget NEM nekem kellene hordoznom mások hibái miatt.

A „nem” elfogadása a kliens felelősségének része

A mély önismereti munka nem arról szól, hogy minden áron meg kell kapni, amit akarunk.
Még akkor sem, ha a kíváncsiság, az izgalom vagy a vágy nagyon erős.

A „nem” elfogadása:

  • érettség,

  • önvédelem,

  • alázat a folyamat előtt,

  • és annak megértése, hogy nem minden módszer jó mindenkinek.

Ha valaki továbbmegy oda, ahol kérdés nélkül igent mondanak, akkor vállalnia kell a felelősséget a következményekért.
Mert a szakember döntése mögött ok van.

A felelőtlen igen sokkal veszélyesebb, mint a felelős nem

Ez egy nagyon fontos mondat.
Aki bárkit, bármikor, bármilyen állapotban vezet:

  • nem szakember,

  • nem felelős,

  • nem tartja tiszteletben a kliens határait,

  • és nem érti a módszer súlyát.

Ez nem segítői hozzáállás.
Ez üzlet.
Vagy ego.
Vagy kontrollvesztés a szakma felett.

Nem mindenki fog segíteni, ha baj van

Sajnos ez is része a valóságnak.

Aki könnyen igent mond, az általában:

  • nem tud mit kezdeni a pánikkal,

  • nem tud stabilizálni,

  • nincs protokollja válsághelyzetre,

  • eltűnik, ha valaki rosszul lesz,

  • nem vállalja a következményeket.

És a kliens ott marad egyedül.
A problémájával, a félelmével, a pánikkal, az élménnyel, amit nem tud hová tenni.

Ezt sokszor nekem kell helyrehozni.
De nem kötelességem mások hibáiért felelősséget vállalni.

Tehát még egyszer a lényeg:

  • Nem mindenkinél javasolt a regresszió.

  • A felelős szakember néha nemet mond – és ez pont a kliensért van.

  • Nagyon veszélyes olyanhoz menni, aki kérdés nélkül vállalja.

  • Aki azonnal igent mond, ott nincs megfelelő szakmai háttér.

  • A következményeket sokszor hónapokig hordozza a kliens.

  • A „nem” elfogadása része a biztonságos fejlődésnek.

Ezért kell erről beszélnünk újra és újra.
Mert sokaknál már csak akkor derül ki, hogy mekkora bajt lehet okozni egy felelőtlen igen-nel, amikor már késő.