Miért életveszélyes rossz helyre menni reinkarnációs vagy mély önismereti utazásra?
A mély önismereti folyamatok – legyen szó regresszióról, reinkarnációs utazásról, traumafeltáró munkáról vagy bármilyen módosult tudatállapotos technikáról – nem játékok.
És nem is olyan szolgáltatások, ahol az a jó szakember, aki „mindenkinek mindent vállal”.
Egy ideje azonban azt tapasztalom, hogy ha én nemet mondok valakinek (mert nem alkalmas, mert nem javasolt a módszer, mert más irányba kellene mennie), akkor sokan továbbállnak valakihez, aki kérdés nélkül vállalja.
És itt kezdődik a probléma.
És pontosan itt szokott megtörténni a baj.
Miért mond néha nemet egy felelős szakember?
Mert tudja, hogy:
-
vannak pszichés ellenjavallatok,
-
nem mindenki alkalmas módosult tudatállapotra,
-
vannak olyan élethelyzetek, amikor ez veszélyes lehet,
-
bizonyos traumákat nem regresszióval kell megdolgozni,
-
nem biztos, hogy a kliens stabil érzelmileg,
-
túl intenzív lenne a folyamat,
-
vagy épp más módszer lenne hasznosabb.
A „nem” tehát nem elutasítás.
Hanem felelősség.
Védelem.
Szakmaiság.
Egy olyan jelzés, hogy most nem ez a jó irány, és a segítő nem hajlandó kockáztatni a kliens biztonságát.
Ezzel szemben mit csinálnak sokan?
Egyszerű: mindent vállalnak.
Kérdés nélkül.
Állapotfelmérés nélkül.
Háttérbeszélgetés nélkül.
Felelősségérzet nélkül.
Miért?
Mert pénz, mert ego, mert élményipar, mert „csak legyen minél több utaztatás”.
De a kliens ebből mit lát?
Azt, hogy „bezzeg ott igent mondtak, ott vállalták, ott mehetek”.
És máris ott van valaki, aki nem alkalmas módszerre ül rá, mert valaki más:
-
nem tudja, mit csinál,
-
vagy nem érdekli, mi történik a klienssel,
-
vagy egyszerűen nincs meg a szakmai háttere.
Mi történhet ilyenkor?
Ez a rész sajnos nagyon is valós tapasztalatokból táplálkozik. Sok olyan ember jött hozzám, akiket mások korlátlan felelőtlenséggel „utaztattak”:
-
beleragadtak egy élménybe és napokig rosszul voltak,
-
nem tudtak visszajönni a módosult állapotból megfelelően,
-
traumát idéztek fel felkészülés és stabilizálás nélkül,
-
pánikrohamot kaptak, és ott maradtak egyedül,
-
összezavarodtak, mert a vezető téves értelmezéseket adott,
-
elkezdtek félni, aludni sem tudtak,
-
hetekig mentálisan instabillá váltak,
-
nem kaptak utógondozást, mert a vezető már „továbblépett”.
És kihez futnak ilyenkor?
Természetesen ahhoz, aki eredetileg nemet mondott – vagy aki két nappal korábban megmondta, hogy ez a módszer neki nem való.
És igen, ilyenkor nekem kell a darabokat összeszedni, a károkat csillapítani, stabilizálni, helyrehozni – ami sokszor több idő, energia és figyelem, mint maga a regresszió lett volna.
De ezt a felelősséget NEM nekem kellene hordoznom mások hibái miatt.
A „nem” elfogadása a kliens felelősségének része
A mély önismereti munka nem arról szól, hogy minden áron meg kell kapni, amit akarunk.
Még akkor sem, ha a kíváncsiság, az izgalom vagy a vágy nagyon erős.
A „nem” elfogadása:
-
érettség,
-
önvédelem,
-
alázat a folyamat előtt,
-
és annak megértése, hogy nem minden módszer jó mindenkinek.
Ha valaki továbbmegy oda, ahol kérdés nélkül igent mondanak, akkor vállalnia kell a felelősséget a következményekért.
Mert a szakember döntése mögött ok van.
A felelőtlen igen sokkal veszélyesebb, mint a felelős nem
Ez egy nagyon fontos mondat.
Aki bárkit, bármikor, bármilyen állapotban vezet:
-
nem szakember,
-
nem felelős,
-
nem tartja tiszteletben a kliens határait,
-
és nem érti a módszer súlyát.
Ez nem segítői hozzáállás.
Ez üzlet.
Vagy ego.
Vagy kontrollvesztés a szakma felett.
Nem mindenki fog segíteni, ha baj van
Sajnos ez is része a valóságnak.
Aki könnyen igent mond, az általában:
-
nem tud mit kezdeni a pánikkal,
-
nem tud stabilizálni,
-
nincs protokollja válsághelyzetre,
-
eltűnik, ha valaki rosszul lesz,
-
nem vállalja a következményeket.
És a kliens ott marad egyedül.
A problémájával, a félelmével, a pánikkal, az élménnyel, amit nem tud hová tenni.
Ezt sokszor nekem kell helyrehozni.
De nem kötelességem mások hibáiért felelősséget vállalni.
Tehát még egyszer a lényeg:
-
Nem mindenkinél javasolt a regresszió.
-
A felelős szakember néha nemet mond – és ez pont a kliensért van.
-
Nagyon veszélyes olyanhoz menni, aki kérdés nélkül vállalja.
-
Aki azonnal igent mond, ott nincs megfelelő szakmai háttér.
-
A következményeket sokszor hónapokig hordozza a kliens.
-
A „nem” elfogadása része a biztonságos fejlődésnek.
Ezért kell erről beszélnünk újra és újra.
Mert sokaknál már csak akkor derül ki, hogy mekkora bajt lehet okozni egy felelőtlen igen-nel, amikor már késő.
