A mélység fogságában: Regressziós utazás és a víziszony gyógyulása
Dóra 29 éves volt, amikor először felkeresett. Gyerekkora óta rettegve kerülte a mély vizet, pedig soha nem történt vele semmilyen baleset. Nem merült el a medencében, nem úszott a Balatonban, és ha a lába nem érte a talajt, pánikba esett. Ez a félelem irracionálisnak tűnt számára, és szerette volna végre megérteni, mi áll mögötte.
Úgy döntöttünk, hogy regressziós utazással keresünk választ.
A múltbeli emlékek felbukkanása
A mély relaxáció során Dóra egy 18. századi jelenetbe csöppent. Egy viharos tengeren ringatózó hajón találta magát. Azonnal érezte a pánikot és a tehetetlenséget, ahogy a hullámok egyre vadabbá váltak.
Egy hirtelen mozdulat után kicsúszott a hajó fedélzetéről, és a jeges víz magával rántotta. Próbált kapálózni, levegőt venni, de a testét elnehezítette a ruházata. Érezte, ahogy a víz betölti a tüdejét, és ahogy a sötétség körbezárja.
Amikor visszatért a jelenbe, sokáig nem szólt. Könnyek gördültek le az arcán.
„Most már értem” – mondta remegő hangon. „Nem a víztől félek, hanem attól az érzéstől, hogy nem tudom irányítani a helyzetet.”
A gyógyulás folyamata
A következő hetekben Dóra tudatosan elkezdett dolgozni az elengedésen. Egyre inkább megengedte magának, hogy fokozatosan közelebb kerüljön a vízhez. Először csak a sekély vízben állt, majd lassan, apránként megmártózott.
Három hónappal később üzenetet kaptam tőle:
„Ma először úsztam a Balatonban. Nem hittem volna, hogy valaha képes leszek erre.”
A regressziós utazás segített neki megérteni és feloldani egy mélyen eltemetett traumát, amely több életen át kísérte. Most végre szabad volt.
Neked miben segíthet a regresszió? >> Kapcsolat – lelekutazas.hu
