Sosem voltam egy könnyű eset. Mindenre másképp reagáltam mint a környezetem. Egyik depresszióból a másikba estem, bár sosem tudtam konkrétan mi is a bajom.

Hosszú, gyötredelmes évek teltek el így. Kerestem a helyem a világban, de sehova nem illettem bele. Állást változtattam, de nem segített, elköltöztem másik városba, de nem lett jobb, egyik párkapcsolat a másik után, és semmi. Még mindig ugyanaz a helyzet. Kezdtem elölről. Új munkahely, új otthon, új kapcsolat, másik szakma, tanfolyam, képzés, iskola stb… Semmi, semmi.

Lassan mindenki révbe ért körülöttem. Családot alapítottak, karriert csináltak, látszólag kiegyensúlyozottan, boldogan élték hétköznapjaikat.

Nagy sokára jöttem rá, hogy a hiba nem a világban, hanem bennem van. Mindenáron meg akartam felelni mindenkinek, mindenképp bele akartam illeni a közegbe. Felvenni a ritmust, úgy élni, mint mások…

Persze a mostani eszemmel már tudom ez mekkora balgaság. Ma már értem, hogy ezért nem éreztem jól magam a bőrömben. Hisz miért kellene nekem olyannak lenni, mint mások? Miért ne lehetnék én ÉN? Saját magam? Na de ki is vagyok Én?

Elkezdtem felépíteni a kis világomat, amibe már nem fértek bele azok az emberek és helyzetek, akik/amik korlátozni akartak. Észre sem vettem és szépen ráléptem az önismeret útjára. A mai napig tanulom magam, de már könnyebb. Csak az első lépések voltak nehezek, mert egyedül voltam, minden segítség nélkül, és nem is értettem mi történik most velem, körülöttem. Nem láttam tisztán a folyamatot, a lépéseket. Nem volt senki, akivel beszélhettem volna erről, aki válaszolna a kérdéseimre, aki elmondaná a véleményét, terelgetne, támogatna egy döntéshelyzetben.

Így, utólag visszanézve okosabb az ember. Sok mindent lehetett volna gyorsabban, egyszerűbben, fájdalom mentesebben. De akkor, ott, abban az időben még nem, vagy csak alig voltak önismereti tréningek, életvezetési programok, terápiás könyvek.

Ma már lényegesen egyszerűbb lenne, de nem bánom. Jó így. Hatalmas megtapasztalásokkal, tanulásokkal a hátam mögött, saját technikámmal tudom segíteni azokat, akik hasonló cipőben járnak, hogy nekik már ne kelljen annyi buktatón keresztül menni. Megóvni nem tudok (és nem is akarok) senkit a megtapasztalásoktól, a kudarcoktól, vagy épp Önmagától.

Számíthatsz rám, ha egy segítő, támogató, megértő és elfogadó társaságot keresel ehhez az izgalmas, és hosszú utazáshoz. Segítek felépíteni egy új világot a számodra, ahol otthon érezheted magad, ahol már nem is akarsz megfelelni, ahol te TE lehetsz. De, ahhoz tudnunk kellene, hogy ki is vagy Te valójában? Hogyan is szeressed  és fogadd el önmagad.

Kérj értesítést az új bejegyzésekről és tevékenységeimről.

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg! Köszönöm!
Follow by Email
Facebook
Twitter
Instagram