Mindig aggódunk valamin. Vagy a múlton rágódunk, vagy a jövőn kattogunk. Arra szinte nem is figyelünk, ami épp most történik. Az itt, és most-ban igen ritkán vagyunk jelen. Gondolataink csaponganak ide-oda, ide-oda, mint az óra: tik-tak, tik-tak. Előre, hátra, múltba-jövőbe, múltba-jövőbe.

Pedig életünk éppen itt zajlik, a most-ban, a jelenben. Miért olyan nehéz odafigyelni rá? Miért olyan nehéz megélni a pillanatot?
Fura, és szokatlan, de megtanulható, csak gyakorolni kell. Kicsit tudatosabbnak lenni. Emlékeztetni magunkat, hogy ne rohanjunk előre, és ne hátrafelé tekintgessük. 

Álljunk meg 1-1 pillanatra ebben a rohanó világban. Vegyük észre, és csodáljuk meg a kis virágot az út szélén. Gyönyörködjünk a naplementében, vagy a napfelkeltében. Legünk hálásak az itt, és most-ért, a pillanatért…

Merüljünk el a természet csodáiban, vegyük észre az apró, pici szépségeket. Tartsuk oda arcunkat a napnak. Élvezzük a melegét….

Ne sajnáld magadtól ezeket a pillanatokat! Feltöltenek.
Zökkenj ki kicsit a folytonos agyalásból. Hidd el, a feladatok, problémák megvárnak!

Te milyen szépségben merülsz el ma?

Kérj értesítést az új bejegyzésekről és tevékenységeimről.

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg! Köszönöm!

Follow by Email
Facebook
Twitter
Instagram