Ki ne ismerné a pánik tüneteit:

  • levegőhiány, fulladástól való félelem

  • mellkasi nyomás, fájdalom

  •  felgyorsult pulzus

  • halálfélelem

  • remegés

  • verejtékezés

  • szédülés

  • ájulás, vagy ájulástól való félelem

  • megőrüléstől való félelem

  • önkontroll elvesztésétől való félelem

  • fejfájás

  • alhasi görcs

Jellemzően hirtelen, váratlanul jelentkezik a rosszullét, ami állandósulhat, rendszeressé válhat.

Ilyenkor beszélünk „pánikbetegségről”.

Idézőjelbe tettem, mert nem szeretem a betegség szót. Ebben az esetben pedig indokolatlannak is tartom.

Olyan, hogy „pánikbetegség” számomra nem létezik, ne betegségként gondoljunk rá, hanem egy rossz „programként” az agyban. (ezért mostantól csak pániknak hívom, írom. Így röviden, egyszerűen. Próbálj Te is így beszélni róla. Hagyd a betegség szót. Ne programozd magadnak!)

Egyszer valamikor történt valami, és azóta az a „program” fut, az a műsor megy. Mintha csak egyetlen film menne a tv-ben mindig, napi 24-ben. Ergo attól rettegsz, hogy újra és újra bekövetkezik. És minél jobban félsz tőle, annál nagyobb energiát adsz neki, így lesz egyre valószínűbb a bekövetkezte. Ezt mi úgy hívjuk, megteremted magadnak. (Nyilván nem tudatosan.)
Emlékezz csak az iskolai vizsga-időszakodra, amikor a tételeket húztad! Folyamatosan arra koncentráltál, amit nem tudtál „bármit, csak ne azt húzzam..” és mi történt? Az esetek többségében belenyúltál, és a sok más verzió közül, naná, hogy azt az egyet kaptad ki, amit nem tudtál. Ugye?
De a tudatosabbak, vagy a pozitívabban gondolkodók, már megfordították, és arra koncentráltak, amit tudnak. Látták maguk előtt, ahogyan kihúzzák azt az egyet, amit tudnak. Nem mást! Pont azt! És úgy is történt!
Sajnos a pániknál is az első verzió van. Folyamatosan arra összpontosítasz, amitől félsz. Ha pedig sikerül kicsit kizökkenned, akkor jól popsin billent, hogy Hahóóó! Itt vagyok, és nem engedem, hogy elfelejts! Nagyon nehéz ezt a futó programot felülírni, és elengedni, de nem lehetetlen!
Az első lépésként azt javaslom, hogy tudatosan fordítsd a visszájára a dolgot, mint a vizsgás példánál. Ne azon kattogj, amit nem szeretnél, amitől félsz, hanem azt lásd magad előtt, amire vágysz! Természetesen idő kell neki, de hidd el, működik! Nagyon fontos, hogy hogyan állsz hozzá!
Egy próbát megér ugye? Semmibe nem kerül, és fájdalom mentes. Viszont türelem és kitartás szükséges hozzá!

Ha pedig konkrétan meg tudjuk határozni a félelmünk tárgyát, (bizonyos állatok, járművön utazás, tömeg, szűk terek, orvos, stb.), akkor fóbiáról beszélhetünk, ami a pánikhoz hasonló tüneteket produkálhat. A fóbia igen sokféle lehet, erre most nem térek ki részletesen.

Ilyenkor egy teljesen beszűkült tudatállapotba kerülhetünk, azt érezve, hogy kicsúszik az irányítás a kezünkből, nem vagyunk urai önmagunknak, gondolatainknak, és cselekedeteinknek. Mintha egy bábok lennénk, akit zsinóron rángat a félelem és a szorongás.

Hajlamosak vagyunk a teljesen irracionális gondolatainkat, érzéseinket valósnak hinni, amit újra-és újra lejátszunk, beleéljük magunkat, és mint egy örvény, húz minket lefelé. Kemény dolog ezt átélni, pláne napi szinten többször is.

A jó hír az, hogy van kiút belőle. Meglehet állítani ezt az örvényt. Nagyon sokaknak sikerült már. Viszont azt tudd, hogy ez bizony melós lesz. Dolgozni kell rajta folyamatosan. A jelenlegi állapot sem 2 perc alatt alakult ki, így a visszafelé vezető sem 1 napos lesz.

Elszántság, hit, akarat, kitartás szükséges hozzá, és egy elhívatott segítő, aki ismeri, és tudja a folyamatot. Aki kézen fog, megtart, támogat, segít, kontrollál, és visszajelez.

Tudsz azonosulni az írásommal?

Megtisztelsz bizalmaddal, és engem kérsz segítődül? Akkor keress meg bátran itt.

Ha pedig problémát jelent az utazás, a távolság, vagy a személyes találkozás, akkor van lehetőség online terápiára is. Erről itt olvashatsz részletesen.

Kérj értesítést az új írásaimról!