Kaptam egy levelet. Nem emlékszem a hölgyre, aki írta, de találkoztunk már. Segítséget kért anno, valamiben. Rég lehetett…

Azóta nem hallottam róla.

Most írt. Írt, és megköszönte az évekkel ezelőtti beszélgetést. Akkor, ott, valami elindult.

Egy kis magot elvetettem, ami most érett be. Kivirágzott.

Felismerte, hogy nem járt jó úton, nem a sajátján. Akkor, ott beszélgettünk egy nagyot, és tovább állt.

Valamit kapiskált, (így írta, ezzel a szóval) és kinyíltak az ajtók. Olyan emberekkel, helyzetekkel találkozott, amik lökték, tolták előre. Persze ehhez az kellett, hogy Ő is nyitottan álljon hozzá, és felismerjen 1-1 lehetőséget. Jöttek is a sikerélmények, hozzájárulások sorra.

És most, visszatekintve, ahogy átgondolta, vette észre, hogy hol is kezdődött.

Hálával a szívében visszatért oda, ahonnan az első löketett kapta. Most már tudja…

Tudja mit akar, merre van az előre, és mi a dolga. Már jól érzi magát a bőrében, már összeállt a kép.

Kedves szavakkal megköszönte, és újra tovább állt.

Lehet nem is hallok róla többet. Ment megvalósítani Önmagát. A terveit, a céljait. Élni az életét.

Köszönöm neki, hogy ha csak egy pillanatra is, de megengedte, hogy lássam azt a szép virágot, ami az évekkel ezelőtti magocskámból kikelt.

Remélem továbbra is áldás kíséri az útját, hogy megkapja az éltető vizet, és a kellő tápanyagot a ragyogásához.

Mert van, hogy ennyit kérnek tőlem, lehet, ennyi a részem 1-1 történetből.

Lehet egyetlen alkalom elég az elinduláshoz, vagy épp a folytatáshoz. Egyetlen lépés az úton, amiről csak visszanézve derül ki, hogy mekkora ereje volt…

Ha úgy érzed Te is készen állsz erre a lépésre, akkor vedd fel velem a kapcsolatot, és ültessük el együtt azt a kis magocskát. Lássuk neked milyen szép virág terem!? Katt. ide, és kezdjük!  Bejelentkezés

Kérj értesítést az új írásaimról!